Szeretettel meghívjuk Önöket az régiséggyűjtők találkozójára, akik nem ismernek inflációt, recessziót, stagnálást, amelyre 2022. december 3-án, szombaton 9.00 és 13.00 óra között kerül sor a Lendvai Színház- és Hangversenyterem előcsarnokában…
December harmadika a megfelelő időpont arra, hogy befektessünk abba, amit őseink az unokáinkra hagytak ránk.
A KIÁLLÍTÁSON BEMUTATOTT TÁRGYRÓL
EGY MÉRLEG A RÓMAI PÉNZKERESKEDŐK IDEJÉBŐL
Amikor Jézus Krisztus időszámitásunk szerint 33-ban szamáron lovagolt be Jeruzsálembe, először a közeli templomban felborította a zsidó pénzkereskedők asztalait a tömegek örömére, és ezzel a zsidó hit kereszténységgé „reformálásának” egyik aktusát hozta el, amely egészen a reneszánszig nem engedte meg, hogy a hívők a pénzkölcsönzésből és a cserekereskedelemből hasznot húzzanak. A fenti képen látható mérlegek szintén nélkülözhetetlen tartozékai voltak ezeknek az asztaloknak a mérlegeléshez és pénzváltáshoz.
A rómaiak, akik abban az időben az egész Földközi-tenger térségét uralták, egész fennállásuk alatt szabályozott pénzrendszerrel rendelkeztek, amely előírt súlyokat, fémtisztaságokat és értékeket tartalmazott az általuk vert, forgalomban lévő érmékre vonatkozóan. A közigazgatási hatóságok által engedélyezett és megpecsételt ólomgyűrűk egy adott értékű érme súlyának feleltek meg. Ez az érme eredetiségének igazolása volt, mivel a hamisítványok már akkor is rémálomnak számítottak a kereskedők és a lakosság számára. Amint látható, a mérleg egyik oldalán egy sestercse van a mérlegen, amely az első században körülbelül 27,50 grammot nyomott, és amelynek súlya megfelelt a mérleg másik oldalán lévő kampón lógó gyűrű súlyának. Az ilyen mérlegeket pénzváltásra is használták a határvidékeken, ahol a kereskedelem során kapcsolatba kerültek más civilizált népek (görögök, perzsák, illírek stb.) pénzével.
A mai Szlovénia területén a kelta törzsek (a Noriki Karintiában, a Tavriski Közép-Szlovéniában, a Boii a Prekmurje területén) vertek pénzt különböző ötvözetekből, amelyek súlya és mérete változó volt (az említett törzseknél az ezüst tetradrachmák súlya 8,5 és 17 gramm között változott).
A fenti képen látható mérlegeket, amelyek teljes egészében fennmaradtak egy régmúltból származó sírleletként, többek között a rómaiak és az őslakosok közötti kereskedelem során a súlyok ellenőrzésére és az értékek kiszámítására használták. Nemesfémek és más értékes tárgyak, például gyűrűk, fülbevalók és hasonlók mérésére is használták. Ez egyike azon kevés teljesen megmaradt épületeknek Európában, amely a térségünk gazdag kulturális örökségének egy darabját képviseli.
Koren Fran, a Lindva – Muravidéki régiséggyűjtök egyesületének elnöke
