2023. március 1.–31. | Lendvai Színház- és Hangversenyterem
Rasta Vrečko
Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt a Maribori Fotóklub kiállításának megtekintésére a Lendvai Színház- és Hangversenyterem előcsarnokában.
A kiállítás 2023. március végéig tekinthető meg a színházterem nyitvatartási idejében (hétköznap 8.00–15.00 óra között, illetve a rendezvények idején).
Natura morta
A művészvilágban a csendélet, vagy más szóval a „natura morta” szó az élő és élettelen természet tárgyainak egymás mellé helyezését jelenti egy műalkotásban. Ez a fajta művészet első látásra könnyed esztétikumnak tűnik, de bizton állíthatjuk, hogy hatalmas mennyiségű ihletet, titokzatosságot, ravaszságot, fantáziát és mélységet rejt magában. Minden egyes egymás mellé helyezés sajátos történetet mutat be, megmutatva a nézőnek, hogyan éli meg a művész az őt körülvevő természet és anyag összeolvadását. A művészek mindig is hajlamosak voltak arra, hogy a világ egy részét átvegyék, átalakítsák és egyedi módon mutassák be. Ez egy intim világ a hétköznapokon belül. A csendéletek pontosan ezt jelentik, egy világot kicsiben.
A természethez való visszatéréssel és az anyag tulajdonságainak felidézésével a csendéletek arra emlékeztetnek bennünket, hogy nem ragaszkodhatunk a múlandósághoz. Az élő és az élettelen összeolvadásában gyakran megjelenő témák a mulandóság és az úgynevezett memento mori – a halálra való emlékeztetés – témái. Gyakran játszanak moralizáló szerepet, vagy egyszerűen csak a tárgyak egymás mellé helyezésének esztétikai értékére mutatnak rá, ezzel is hangsúlyozva a szép dolgok nézegetésének örömét. Az egymás mellé helyezés lehet egészen könnyed, esztétikus és nyitott, de lehet sötét, szigorú és egy kis ciarro oscuro hatást keltő is. A műfajban a csendélet művészetének kezdete óta meghonosodott témák és kompozíciók a Photoclub Maribor csoportos kiállításának színes, innovatív és egyedi jellegét is tükrözik.
A csendélet művészete nagy fantáziát igényel az alkotóktól, hogy elérjék e műfaj utánozhatatlanságát, hiszen a csendéletet már sokszor megvalósították. A művészek által választott témák fejlődésük kezdetén olyan társadalmi és gazdasági eszméket képviseltek, amelyek első pillantásra esztétikai elrendezés mögött rejtőznek. Manapság azonban az ilyen eszmékkel dolgozó művészek teljesen ki vannak szolgáltatva saját attribúciójuknak és megítélésüknek. A kiállításon bemutatott művekben számos kiváló csendélet-ötletnek és -világnak lehetünk tanúi, amelyek a művészek személyes reflexióit fejezik ki, akik csendéleteiken a tárgyak hagyományos egymás mellé helyezését, az eleven természet és az élettelen tárgyak megkülönböztetett egymás mellé helyezését használták, a kifejezetten élettelen és hideg természet, a misztériumok, a fény és az árnyékok játéka, a fogyasztói társadalomra való emlékeztetés, a mindennapi élet játékosságának a saját szemükhöz és játékukhoz tökéletesen igazodó alkalmazása, a komolyabb témákhoz, mint például a memento mori, pontos finomsággal megvalósítva. Ily módon megkérdőjelezik bizonyos tárgyak objektív jelentését, a hagyományos hiedelmeket saját inspirációjukhoz igazítják, és mélyebb nézésre és gondolkodásra késztetnek bennünket.
A kiállításon szereplő művek a természetben, az életben és mindabban, amit elvettek és létrehoztak belőle, rejlő szépség felismerésének szentelik magukat. A kiállított művek az egyén és a természet, az élő és az élettelen, a konceptuális és a véletlenszerű, az egyszerű és a szimbolikus kapcsolatát mutatják be. A művek a művészeket képviselik, az egymás mellé helyezések az egyén pillanatnyi érzelmeinek intimitását tükrözik, gyakran az egyes kompozíciókban kifejeződő utánozhatatlanságot. A laikus számára a világ rendezésének gondolata világos szabályokon alapul, míg a csendélet olyan világ, amelyet a művész a sajátjává tehet, és kifejezheti felette saját akaratát és eszméjét, ami makroszinten lehetetlen. Ablakot jelentenek egy másik világba, az umentikus adaptációjába és identitásába, amely a jelentések és rejtélyek nagy spektrumát idézi meg. A felmerülő ötletek és értelmezések egyben a saját gondolkodás és egy fogalom kisebb alkotóelemekre való lebontásának lehetőségét is felvetik számunkra.
Amit a kiállítás résztvevői jól demonstrálnak, az az a dimenzió, amelyet a csendéletfotózás lehetővé tesz. Segít felfedezni a forma és a színek közötti játékot, a kompozíció feszültsége és a tárgyak testisége, valamint a tárgyak monumentalitása és a közöttük lévő tereken keresztüli kapcsolat között. A művek kevésbé hangsúlyozzák a tárgyak naturalista ábrázolását, és inkább az anyagi világ komplex szemléletét.
A Torat-kiállításon szereplő művészek a csendéleten keresztül többrétegű és festői temperamentumot mutatnak be. Minden képen látható a fotós és a műalkotás közötti kommunikáció. Minden kép a fotós élethez való hozzáállását képviseli, legyen az játékos, beképzelt, csábító, figyelmeztető, titokzatos vagy bizonyos fokú szkepticizmussal ábrázolt.
A csoportos kiállításon szereplő fotósok azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy a kis világot a saját szemükkel mutassák be. Arra vállalkoztak, hogy megmutassák saját nézőpontjukat az egyén természethez és az azt formáló anyagi világhoz való viszonyáról. A résztvevők mindegyike egy-egy érdekes, vallomásos, sőt lírai történetet rajzolt a fényképre, amely nyíltan arra hív, hogy álljunk meg és nézzük meg közelebbről a művet.
Rebeka Tašič
http://www.fotoklub-maribor.si/galerija/2022/12/07/narura-morta/
BIOGRAFIJE AVTORJEV/A SZERZŐK ÉLETRAJZAI (szlovén nyelven):
Gero Angleitner, (1943) Mariborčan od rojstva, s fotografijo se ukvarja že več kot 50 let. Spočetka s črno belo tehniko, kasneje z barvnimi diapozitivi in od leta 1975 z barvnimi negativi. S prihodom digitalizacije je »preklopil« na elektronske medije in tako že dvajset let fotografira z digitalnimi fotoaparati. Od leta 1996 je član Fotokluba Maribor.
Od leta 1995, ko je na prigovarjanje prijateljev organiziral svojo prvo samostojno razstavo, je do sedaj razstavljal na 45 samostojnih razstavah in na preko 30 skupinskih. Od leta 2008 oblikuje fotoknjige. Glavni motivi so narava, utrinki s potovanj in kulturni dogodki.
Bosiljka Ambrož že desetletja uživa v fotografiranju. Je večletna članica Fotokluba Maribor. Občasno sodeluje tudi na razstavah kluba.
Mihael Brunčko (1974), živi in dela v Mariboru. S fotografijo se ukvarja od leta 2016. Član fotokluba je od leta 2018. Ime je tri samostojne razstave ter sodeloval na šestnajstih skupinskih razstavah. Ukvarja se z ulično, portretno in pokrajinsko fotografijo. Veliko časa posveti tudi odkrivanju čarov analogne fotografije, narejenih s fotoaparatom srednjega formata.
Anja Cigala je doma sem iz Dravograda, trenutno živi na Cvenu v okolici Ljutomera. Po poklicu je magistrica gradbeništva. S fotografijo se intenzivneje ukvarja približno 5 let. Sodelovala je na letni pregledni razstavi Fotokluba Maribor 2017, 2018, 2019, 2020 in 2021 ter tudi na skupinski razstavi članov Fotokluba Maribor: Pokrajina. Leta 2018 je prejela priznanje za posebno nagrado članstva Fotokluba Maribor, zato je imela samostojno razstavo, ki se je imenovala Slikarjev dan. Rada fotografira pokrajine v različnih letnih časih in naravo v njenih posebnih detajlih. Zanimive so ji stavbe oziroma objekti, še posebej nevsakdanji. Na splošno pa pravi, da fotografira vse tisto, kar ji pade v oči in se ji zdi zanimivo in atraktivno.
Janja Cizelj se je z analogno fotografijo začela ukvarjati pred približno tridesetimi leti. Članica Fotokluba je od leta 2014 dalje. Sodelovala je na več skupinskih razstavah doma in v tujini ter na dveh samostojnih razstavah.
Ivo Čerle (1935) se uvršča med avtorje, ki so se predstavili na razstavi Fotografija mariborskega kroga leta 1971 v Mariboru. Osnovno fotografsko znanje je dobil v fotolaboratoriju propagandnega oddelka v Metalni Maribor, kjer je bil zaposlen, nato ga je izpopolnil v Fotoklubu Maribor. Leta 1972 je prejel naziv kandidat mojster fotografije Foto zveze Jugoslavije in leta 1981 AFIAP (Artiste FIAP), večkrat se je uvrstil med najuspešnejše razstavljalce v Sloveniji in Jugoslaviji. Zaposlen je bil kot grafični oblikovalec, kar je vplivalo tudi na njegovo fotografsko ustvarjanje. Ukvarjal se je s fotografiko, fotomontažo in fotografijo, njegov opus obsega tudi slikarstvo. Svoja dela je razstavil na številnih razstavah doma in v tujini ter zanje prejel vrsto nagrad.
Dušan Gajšek
Dušan Gajšek (1948) rojen v Celju, živel v Rogaški Slatini, kjer je končal osnovno šolo. V srednjo tehniško šolo se je vozil v Celje. Med študijem strojništva spoznava tudi fotografijo. Fotografira, razvija filme in izdeluje fotografije v črno-beli tehniki. S prihodom digitalne tehnike se je začel ukvarjati z računalniško obdelavo fotografij. V letu 2012 je postal aktiven član Foto kluba Maribor. Sodeluje na skupinskih razstavah Fotokluba in je postavil 12 samostojnih razstav.
Bojan Golčar (1966) s fotografijo naslavlja družbena in bivanjska vprašanja, odnos do kulturne dediščine ter odnos človeka do svojega naravnega okolja. Je avtor dveh fotografskih monografij. Predstavil se je na samostojnih in skupinskih razstavah v Sloveniji in v tujini. Pri fotografskem ustvarjanju uporablja fotografije, ki jih s pomočjo digitalnih orodij oblikuje v želeno vizualizacijo sporočila.
Bojan Hajdu (1975) rojen v Novem Sadu je član kluba od leta 2017. S fotografijo se ukvarja od leta 2013 naprej. Fotograf je sodeloval na 12 skupinskih razstavah, ter štirih 4 samostojnih. Je dobitnik srebrne medalje za skupinsko razstavo članov kluba, ki je nosila naslov Diptih, ob kateri je izšla tudi časopisna objava v Štajercu. Nekatere razstave so bile objavljene v klubskih katalogih.
Mihael Kacafura, po izobrazbi, inženir elektrotehnike, diplomirani ekonomist in magister poslovnih znanosti. S prvimi fotografskimi koraki se je srečal že v osnovni šoli, ter nato v Ljubljani, v Domu tehniških šol, kjer je deloval fotografski krožek. Leta 1998 je nabavil prvi digitalni aparat in od takrat dalje se posveča zgolj digitalni fotografiji. Glavni žaner so mu akti-ženska telesa, posveča pa se tudi krajinski fotografiji, portretom in v manjši meri tihožitjem. Od leta 2011 je aktivni član Foto kluba Maribor. V lanskem letu mu je za fotografske uspehe, mednarodna fotografska zveza FIAP podelila naziv AFIAP – fotograf artist. Od leta 2006 do danes je imel 83 skupinskih in 14 samostojnih razstav.
Anita Kirbiš (1955), je članica Foto kluba Maribor, razstavljalski naziv F2 FZS, se s fotografijo ukvarja zadnjih 18 let. Zanimajo jo različne teme, predvsem pa stara arhitektura, ljudje in ulica, lepote narave, v zadnjem času pa se veliko ukvarja z dokumentarno fotografijo. Izraža se predvsem v barvni, čeprav ji je velik izziv črnobela fotografija. Imela je 40 samostojnih razstav v različnih razstaviščih po Sloveniji, in prav tolikokrat je razstavljala v okviru skupinskih rastav doma in v tujini. Sodelovala je na približno 60 foto natečajih doma in v tujini, kjer je imela več sprejetih in nagrajenih fotografij. Fotografije objavlja v različnih medijih (časopisi, revije, knjige…) in na spletu. V zadnjem času se preskuša tudi z foto filmi, na mednarodnem festivalu je prejela zlato plaketo in prvo nagrado za reportažo »Ptuj, mesto muzej«, končuje pa celovečerni film Jakob, moj kraj. Pred nekaj leti je izdala svojo prvo otroško literarno delo – fotkanico »Koštrunček Piko«. Letos je bila prejemnica zlatega občinskega grba Občine Pesnica.
Branko Koniček (1957), član Fotokluba Maribor od leta 1981. Sodeloval na več kot 200 razstavah z več kot 500 sprejetimi fotografijami. Prejel 28 nagrad in pohval. Pripravil večje število samostojnih razstav doma in v tujini. Odmevnejše so bile v Fotogaleriji Stolp v Mariboru, v galeriji Fotokluba Zagreb, v Varaždinu, v Avstriji se je predstavil v Mestni hiši v Grazu, v Knittelfeldu, na Dunaju in v Feldbachu ter v Bergeracu v Franciji. V Fotoklubu Maribor je opravljal vrsto funkcij in se trudil za razvoj in širjenje ugleda kluba, umetniškega ateljeja in Fotogalerije Stolp, za kar mu je bil podeljen naziv zaslužnega člana. Leta 2006 mu je Zveza kulturnih društev v Mariboru podelila priznanje z plaketo za izjemen prispevek k dosežkom mariborskega fotografskega kroga. Trenutno se ukvarja izključno z infrardečo črno-belo fotografijo v digitalni tehniki ter na tem področju dosega izjemne uspehe.
Jože Marinič se s fotografijo ukvarja iz osnovnošolskih let. Na začetku je samostojno razvijal črno bele fotografije. Kasneje je delal na barvni in DIA fotografiji. S fotografijo želi zamrzniti trenutek in ga prenesti v čas ki prihaja. Dela na krajinski, makro in projektni fotografiji.
Matjaž Melanšek (1970) po poklicu univerzitetni diplomirani inženir metalurgije, zaposlen v podjetju, ki se ukvarja s predelavo aluminija. V svojem prostem času se občasno ukvarja s športom. Zanimajo ga predvsem kolesarjenje, pohodništvo ter smučanje. Član fotokluba je od leta 2010, istega leta so se zvrstile prve skupinske razstave. Prve fotografije je naredil že kot osnovnošolec. Danes se poslužuje digitalne tehnike.
Maja Modrinjak (1984) rojena v Mariboru. Končala je Srednjo šolo za oblikovanje in fotografijo, diplomirala na Fakulteti za elektrotehniko, računalništvo in informatiko, na oddelku za Medijske komunikacije, smer RTV produkcija. Nato je obiskovala strokovno šolo za fotografijo v Sežani, kjer je pridobila naslov inženir fotografije. S fotografijo se je spoprijateljila že zgodaj, zaradi očeta, znanega mariborskega fotografa, ki je bil njen prvi učitelj – mentor in še naprej ostaja njen vzornik. Na področju fotografije nadaljuje njegove poti in išče svoja lastna spoznanja. Privlačijo jo raznovrstni motivi ter različne smeri fotografije, od avtorsko – umetniške, arhitekturne do reportažne, senzacionalistične. Že nekaj let se ukvarja tudi z videom. Kot snemalka in kamermanka sodeluje z različnimi tv in produkcijskimi hišami. Imela je čez 35 skupinskih, in 14 samostojnih razstav v razstaviščih v Mariboru in drugod.
Vinci Oblak se s fotografijo se ukvarja zadnjih pet let. Najraje ima fotografijo živali in športa, vedno bolj pa tudi ulično fotografijo. Poleg digitalne ga zanima tudi analogna tehnika, pred kratkim je začel z delom v temnici. Hodi v drugi letnik Druge gimnazije Maribor. Sodeluje na različnih razstavah fzs, jskd, šolskih in seveda tudi klubskih.
Breda Prešeren velikim veseljem fotografira že mnogo let. Življenja brez pogleda skozi objektiv si ne predstavlja. Je članica Fotokluba Maribor in sodeluje na mnogih natečajih in razstavah. Nazadnje je prejela 2. nagrado na JSKD Pomladne zgodbe 2022. Preko Fotokluba na organiziranih izobraževanjih pridobiva nova znanja in fotografske tehnike.Imela je že 30 samostojnih razstav in sodelovala na klubskih razstavah. V Dijaškem domu Lizike Jančar je organizirala več mednarodnih fotografskih natečajev. Najraje se poda v naravo, občuduje spreminjanje le te, obiskuje mesta, odkriva zanimivo arhitekturo. Na svojih poteh srečuje in fotografira ljudi in dogodke. Rada se poigrava s posebnostmi in detajli.
Rasto Pušauer je ljubiteljski fotograf, ki je član Fotokluba Maribor od leta 2016. S fotoaparatom in kamero dokumentira popotniške utrinke, zanimata pa ga tudi arhitektura in narava. Svoje fotografije, je predstavil na klubskih večerih. S svojimi fotografijami je od leta 2017 sodeloval na letnih preglednih razstavah članic in članov Fotokluba Maribor z naslovi Linije in ploskve, Diptih, Minimalizem in Portret.
Suzana Pušauer, je ljubiteljska fotografinja, ki živi in ustvarja v Mariboru. Preizkuša se v različnih žanrih, najbližja sta ji krajinska in živalska fotografija. Od leta 2014 je članica Fotokluba Maribor pod okriljem katerega sodeluje na natečajih in razstavlja na skupinskih razstavah. Leta 2016 je v okviru natečaja ob 80-letnici Fotokluba Maribor sodelovala na fotografski razstavi »Maribor nekoč in danes« v Fotografskem muzeju Maribor ter imela svojo prvo samostojno razstavo »Utrinki s sprehodov« v okviru Festivala fotografije Maribor. Leta 2014 in 2016 je sodelovala je pri organizaciji postavitve in otvoritve razstav članov Fotokluba Maribor na UM FERI. Leta 2018 je s svojo fotografijo sodelovala na dogodku v okviru evropske kulturne dediščine “Kjer preteklost sreča sedanjost” leta 2019 pa na dogodku »Dediščina # umetnost # razvedrilo”. S svojimi fotografijami se je preizkusila tudi v fotografski igri GuruShots.
Gregor Radonjič živi v Mariboru. Fotografsko ustvarja in razstavlja že 30 let, in sicer od zgodnjih devetdesetih let. V njegovi dosedanji biografiji je 32 samostojnih razstav, več kot 60 skupinskih razstav v tujini in Sloveniji, tri izdane fotoknjige (Drevesa, Piramide upanja, V daljavo zazrte oči) in več multimedijskih nastopov. Dvakrat je bil izbran v program Slovenskega meseca fotografije Photonic Moments in Festivala fotografije Maribor ter dvakrat v galerijski izbor za Art Photo Budapest (Galerija Photon). V zadnjih dveh desetletjih in pol je prejel več nagrad Fotografske zveze Slovenije in številne nominacije (honorable mentions) na več uglednih svetovnih spletnih odprtih pozivih. Njegovo delo je bilo predstavljeno v več tujih fotografskih revijah (On Landscape, Artdoc Magazine).
Branimir Ritonja je priznani slovenski fotograf, ki se je javnosti predstavil z več kot petdesetimi samostojnimi razstavami. S fotografijo se je začel ukvarjati že v osnovni šoli, bolj resno pa v začetku osemdesetih, ko je postal član Fotokluba Maribor. V njem je spoznal znane mariborske fotografe, med njimi tudi Ivana Dvoršaka, ki je postal njegov mentor. V okviru kluba se je veliko naučil in začel kmalu prejemati nagrade. Je avtor več fotografskih knjig, fotografskega materiala monografskih publikacij in katalogov več likovnih umetnikov. Za svoje delo na fotografskem področju je prejel številne nagrade in priznanja, med drugim Glazerjevo listino, zlato plaketo Zveze kulturnih društev Slovenije, medaljo na Le Salon des Beaux Arts, Carrousel du Louvre, v Parizu, srebrno plaketo Javnega sklada za kulturne dejavnosti, posebno nagrado na likovnem festivalu v Kranju. Ob fotografiji se ukvarja še z videom in filmom. Je član in dolgoletni predsednik Fotokluba Maribor, član Zveze društev slovenskih likovnih umetnikov in Društva likovnih umetnikov Maribor. Velja za enega izmed najvidnejših mojstrov sodobne slovenske fotografije.
Ivo Rode (1895) še vedno pravi, da je Mariborčan, čeprav že 20. leto živi v Jakobskem dolu. Fotografira že nekaj desetletij. Prej se je ukvarjal s fotografiranjem družine in narave. Odkar živi sam, pa je začel podrobneje spoznavati fotoaparat in pravila fotografiranja. Še vedno najraje fotografira naravo in naključne ljudi. Član fotokluba je že dve leti, fotografije je razstavljal na skupinskih foto razstavah, kot na primer v DU Podravja in ZDUS Slovenije. Na foto natečaju EKO Drava 2021 je dobil zlato medaljo.
Zvonko Strmšek, član fotokluba Maribor je že več let. S fotografijo se, zaradi drugih obveznosti, ukvarja precej manj, kot bi si želel, ko pa najde čas za pogled skozi objektiv, pa pravi, da je to zmeraj prijetno preživet čas.
Bojan Šenet (1947), gradbeni inženir, od leta 2006 v pokoju, aktivni član Fotokluba Maribor od 2006 dalje. Sodeluje na vseh klubskih razstavah, imel je tudi več samostojnih razstav. Najbolj ga pri delu pritegne pokrajina, arhitektura, razni detajli, ulica in še kaj očesu estetsko prijetnega.
Ivo Usar (1953), rojen Mariborčan, živeč na Studencih, se s fotografijo spoznava že več desetletij. Resneje se z njo ukvarja v zadnjih letih, ko je svoj čas postavil v drug, manj obligatoren kontekst. Prav dajanje konteksta stvarem, ki nas obdajajo, je nekaj, s čimer bi vsaj približno lahko orisali njegov odnos do stvarstva. Tega je že zdavnaj rad ujel v objektiv. Univerzitetni diplomirani pravnik rad potuje, bere, kuha, okuša in predvsem pomni. Slišano, prebrano in videno. Slednje predvsem skozi fotografije, saj je dokaj pogosto ovenčan s fotoaparatom v iskanju vedno novih motivov. Pa naj gre za portretno, fotografijo pokrajine ali nekaj tretjega. Iva Usarja fotografija izpopolnjuje in navdihuje. Sodeloval je na več skupinskih razstavah in pripravil eno samostojno v okviru Festivala fotografije Maribor.
Teodor Veingerl je inženir računalništva in informatike, ki distanco od vsakodnevne stroge računalniške logike išče v fotografskem ustvarjanju. Najljubši so mu nevsakdanji motivi. Na pol za šalo pravi, da je to mnogokrat nehvaležno delo, vendar ga nekdo kljub temu mora opravljati. Kajti nevsakdanje podobe vsakdanjega sveta, še posebej njegovi najbolj bizarni posamezni trenutki, so mnogo prepomembne, da bi jih prepustili pozabi. S fotografijo se ukvarja od sredine 70-ih let. Intenzivno se posveča od prehoda na digitalno tehniko leta 2006. Doslej je imel 13 samostojnih in več deset skupinskih razstav. Za svoje umetniško ustvarjanje je prejel številne nagrade in priznanja.
Rasta Vrečko, rojena v Celju, je po končani Srednji šoli za oblikovanje diplomirala iz slikarstva na Pedagoški fakulteti v Mariboru. Na Univerzi v Ljubljani je specializirala iz likovne terapije. Fotografsko se je izpopolnjevala v ZDA. Opremila je več knjig, koledarjev, katalogov in objavljala fotografije v revijah in časopisju. Razstavljala je v Avstraliji, ZDA, Evropi ter prejela nagrade v Avstriji, Italiji in Sloveniji.
Branko Zorović se je leta 1983 kot član Fotokluba Maribor začel aktivno ukvarjati s fotografijo. Razstavlja na samostojnih in skupinskih razstavah doma in po svetu. Za svoja dela je prejel številne nagrade in priznanja. Mednarodna zveza za fotografsko umetnost (FIAP) mu je leta 1998 na osnovi doseženih rezultatov in ocene kolekcije fotografij dodelila naziv AFIAP (Artiste FIAP), leta 2001 pa naziv EFIAP (Excellence FIAP).
Miha Kacafura: Jesenski darovi/Őszi ajándékok
