Ne izlazi bez čarapa

Redatelj (režiser): Dejan Buvač

Trajanje predstave: 90 min

Scenograf: Kristina Štebih, Dejan Buvač
Kostimograf: Članovi družine, Dragica Jagec
Koreograf: Nikolina Mekovec
Frizure: Albina Miličević




GLUMCI (IGRALCI):

MILJENKO JAMBROVIĆ - kapelnik MIHAEL
DIJANA KIRIĆ - učiteljica VIŠNJA - SLAVICA
DINO PAVLEKOVIĆ - došljak UDO VON HEIMLICH
IVAN-GORAN HERMAN - BOGEC
IVICA MIKOLAJ - FIJOLIČNI NACEK
KRISTINA ŠTEBIH - FIJOLIČNA TREZA
IVA KORUNEK družbenica LOLA LENDER
MAJA BAKSA - milostiva FRIDA ZAMPT
MELANI POČEKAJ - CILA - CECILIA
SAMANTA GRAHOVEC - JELA - JELENA
DEJAN BUVAČ - narator

O PREDSTAVI

Članovi družine Štolcer u novoj se predstavi igraju, smiju, kupaju, pjevaju i plešu te pomalo plaču. Njihovi likovi nisu ništa drugačiji od njih samih,ništa drugačiji od svakog čovjeka čiji mir odjednom prekidaju tajanstveni i neočekivani susreti. Što je zajedničko najlon čarapama, padu jednog društvenog sloja, pozivu na oružje, nevinoj ljubavi i vizijama o budućnosti koja je, sretna ili nesretna, ionako neizbježna? Je li Međimurje oduvijek bilo tuđe ili oduvijek samo svoje? Jesu li sretni trenuci dovoljno jaki da bi nastavili trajati do kraja? Ima li kraja? Ako netko sve to zna, to su onda zasigurno glumci! Uživajte u predstavi.


KAZALIŠNA DRUŽINA „ŠTOLCER“ ČAKOVEC

Kazališna družina“Štolcer“osnovana je 2009. kao sastavni dio Pjevačkog zbora Josip Štolcer Slavenski iz Čakovca, a osnivači su bili Kristina Štebih i Dejan Buvač.Svoju prvu predstavu (Pismo z Galicije) izvela je 2010. godine na KAM-u i odmah postala apsolutni pobjednik.

Osvojene su nagrade za najbolju predstavu , najbolji dramski tekst Kristina Štebih i najbolju režiju Dejan Buvač. Na 50. Festivalu kazališnih amatera Hrvatske na Hvaru predstava ponavlja uspjeh iz Preloga i ponovo osvaja 3 najvrjednije nagrade, što još nikom nije uspjelo u povijesti Festivala. Kao predstavnik Hrvatske, kazališna družina s predstavom gostuje u Sloveniji i Srbiji, te bilježi mnoge nastupe u Hrvatskoj.

Na KAM-u 2011. izveli su predstavu REQUIEM ZA ŽIVE te bili nominirani za najbolju predstavu, a Dejan Buvač dobio je nagradu za režiju predstave, na KAM-u 2012 predstavili su se predstavom IDU ZRINSKI koja je dobila nagradu za najbolju režiju i najbolju žensku ulogu , a predstava je zabilježila i međunarodna gostovanja u Švicarskoj i Sloveniji.

2013. godine predstava „TARZAN I SVINJA NA POSLJEDNJOJ VEČERI“ proglašena je najboljom na KAM-u, dobila je nagradu za najbolji tekst, najbolju režiju, te najbolju mušku ulogu. Na državnom festivalu kazališnih amatera predstava je dobila nagradu publike u Slavonskom Brodu, te nagradu za najbolji tekst Kristina Štebih i najbolju sporednu žensku ulogu Željka Grahovec, a Dejan Buvač bio je nominiran za najbolju režiju.

Na KAM-u 2014. izvode predstavu „Se bu dobro mamika“ , a Dejan Buvač dobio je nagradu za režiju istoimene predstave. Na državom festivalu u Vodicama Kristina Štebih dobija nagradu za najbolji dramski tekst, a Željka Grahovec nagradu za sporednu žensku ulogu. 2014. godine Štolceri izvode i dvije čakovečke legende Vesne Kalšan u dramatizaciji Kristine Štebih „ Povelja Slobode „ i „Tajni tunel“.

2015. godine izvedene su dvije premijere predstava „O MAČKAMA I LJUDIMA NA PASJI NAČIN“ i „A ŽIVOT JE……“ .

Na KAM-u 2016. predstava „ NE IZLAZI BEZ ČARAPA“ proglašena je za najbolju predstavu Festivala, Kristina Štebih dobila je nagradu za najbolju žensku ulogu, a Dejan Buvač za najbolju režiju. Uz ove tri nagrade istaknute su i tri nominacije Kristina Štbih za tekst, Samanta Grahovec i Ivan-Goran Herman za sporedne uloge.

Na 56. Festivalu hrvatskih kazališnih amatera u Vodicama Kristina Štebih dobila je nagradu za najbolji dramski tekst, Dejan Buvač za režiju, dok je predstava bila nominirana među tri najbolje. Kristina Štebih bila je nominirana u kategoriji glavne ženske uloge, a Ivan-Goran Herman u kategoriji sporedne muške uloge.

Na 7. Međunarodnom kazališnom festivalu – Beli Manastir, predstava je od strane žirija proglašena za najbolju predstavu a Kristina Štebih i Dejan Buvač dobili su nagrade za tekst i režiju.

Na 9. Međunarodnom Repasage Festivalu na Ubu (Srbija) Dijana Kirić dobila je nagradu za njabolju žensku ulogu, a Kristina Štebih i Dejan Buvač za scenografiju.

Kazališna družina Štolcer do sada je ubilježila 53 izvedbe navedenih predstava.

---

Vesna Tominac Matačić, glumica

Još jedan u nizu uspjeha ove kazališne družine iz Čakovca. Kristina Štebih autorica je ovog izuzetno vrijednog kazališnog predloška, pravog osvježenja ove Smotre.

Uoči Drugog svjetskog rata, u Međimurju, pod dojmom tog fantastičnog izuma, ženskih najlon čarapa, svjedočimo padu jednog društvenog sloja, promjenama, ljubavima, sanjamo već proživljenu budućnost, tragamo za srećom, ili tek trajemo.

Predstavu odlikuje neizmjerna duhovitost, slojevitost i dubina te se doima gorko slatkom kazališnom poslasticom.

Kostimi su decentni i točni u vremenskom razdoblju, vrlo funkcionalni.
Izuzetno domišljata scenografija jednog međimurskog dvorišta kojim dominira drveni zahod oko kojega i u kojemu se odvija život.

Predstava obiluje i pomno odabranom glazbom koju na sceni izvode sami glumci. Oni sjajno pjevaju, te sviraju violinu i harmoniku.

Vrlo je upečatljiva i dosljedno dorađena koreografija koju izvode glumice.
Kristina Štebih ovdje je pokazala i svoj izuzetni glumački talent.
Nevjerojatnom lakoćom i neodoljivim šarmom utjelovila je vrckavu i osebujnu Fijoličnu Trezu.

Ivan Goran Herman ostavio je snažan utisak kao Bogec, Melani Počekaj igra Ceciliju zavodljivom prirodnošću, Samanta Grahovec također plijeni svojom glumačkom neposrednošću u ulozi Jele.

No i svi ostali glumci mnogo doprinose nedvojbenom uspjehu ove predstave; Ivica Mikolaj kao Fijolični Nacek, Iva Korunek kao družbenica Lola Lender, Maja Baksa kao Milostiva Frida Zampt, Dijana Kirić kao učiteljica Višnja, Dino Pavleković kao Udo Von Heimlich, te Miljenko Jambrović kao kapelnik Mihael.

Iskrene čestitke ovoj ozbiljnoj kazališnoj trupi koja je vrlo visoko digla ljestvicu kazališnog amaterizma u Hrvatskoj! Bravo!


Anica Tomić, kazališna redateljica

Za mene jedna od najboljih predstava festivala. Nažalost, ovdje nemam dovoljno prostora da detaljno analitički analiziram slojevitost ove predstave. Predstava se temelji na odličnom tekstu, ona je sjajno redateljski vođena i postavljena, a u svim izvedbenim slojevima isprepletena je suptilnom političnošću, duhovitošću, dubinskom karakterizacijama, i to ne samo likova, nego i dubinske analize društva na koje se referira - sve to je konstantno raspliće i zapliće u semiotičke izvedbene mreže.

Tekst nevjerojatno talentirane Kristine Štebih zasigurno može konkurirati i na profesionalnim festivalima. Priča o jednom selu negdje u Međimurju, u kolovoškoj ljepljivosti u zadnjim mjesecima pred početak Drugog svjetskog rata. Atmosfera koja odiše toplinom, naturalnošću i iskrenošću jedne sasvim obične, a opet sasvim neobične obitelji. Kroz autentične situacije, duhovite replike, ali opet i kritiku crkve, kao i vladajućeg represivnog sistema, obogaćeno sa sjajnim likom učiteljice vizionarke - koja kroz anticipaciju budućnosti i vizionarske govore pokušava stvoriti neko bolje i ljepše sutra, u kojoj se sve ideologije poništavaju i u kojoj je svaka istina podložna analizi.

Ono što je fascinantno jest način analize i ulaženja “zla” u taj idilični seoski prostor - taj galopirajući fašizam koji se polako i tiho približava; kroz na prvi pogled bezazlen lik Nijemca, prodavača najlon čarapa; polako nam pokazuje kako na jedan benigan i naivan način nastaju sistemi zla i kako se zavodljivo uvlače u naše živote.

Kaže Arendt „... kao da su vrline prošlosti u najgoroj krizi uzele našu sudbinu u svoje ruke... ono što čini veličinu – plemenitost, dostojanstvo, postojanost i neke vrste nasmijana odvažnost – ostaje bitno jednakim kroz stoljeća.“

Upravo je to postigla ova predstava; naivnost kojom pristajem na zlo, jednaka je veličini igre svih izvođača, dokumentarnost, a opet u najboljem smislu plementiti dilentatizam, je ono što nas sve uvodi u strahote svih fašizama, kojeg smo proživjeli i kojeg živimo. Velika predstava o malim ljudima i velikim strahotama, koja katarzično i dokumentarno završavajući, udara ravno u naše najbolnije povijesne strahote.

Bravo!


Igor Ružić, kazališni kritičar

U samom vrhu ovogodišnjeg FHKA, i ova predstava potvrđuje vrijednost Kazališne družine „Štolcer“ kao ansambla koji je u stanju nositi se i s najzahtjevnijim zadacima, Kristine Štebih kao izuzetne autorice (samo)izgrađenog rukopisa svjesnog svoje snage i želje za uvijek novim istraživanjem povijesnih izvora i međuljudskih odnosa kao i dramske strukture, te Dejana Buvača kao jednog od najtalentiranijih redatelja amaterskog kazališta u Hrvatskoj.

Kao i uvijek kad je riječ o ovoj autorici, predstava ima zagonetni naslov, ali ispod njega je tekst koji zadovoljava najviše kriterije klasičnog dramskog pisma koje u lokaliziranoj mikro sredini svodi globalne procese na odnose među punokrvnim karakterima, istodobno vodi nekoliko zapleta i rukavaca razvedene priče, miješa humor i tragično, dok njeguje lokalno i tradicionalno.

Od međimurske pjesme kojom počinje pa sve do epiloga s a posteriori referiranim tragičnim autobiografijama likova, „Ne izlazi bez čarapa“ amalgam je povijesne kronike iz vremena neposredno pred Drugi svjetski rat u neimenovanom međimurskom selu, kad se lokalno stanovništvo, ili barem onaj njegov svjesniji dio, priprema za dolazak Nijemaca, Mađara, komunista ili tko zna koga. Tipičnu društvenu hijerarhiju nagrizaju skrivene obiteljske povijesti, gdje mnogi nisu ono što se čine, ali to nisu ni oni koji dolaze „izvana“, najavljujući prijelomne povijesne događaje nakon kojih ništa više neće biti isto.

Ipak, predstava u minucioznoj režiji Dejana Buvača ima pretežno humorni ton i slavi život i ljubav u svim njihovim pojavnim oblicima, od istospolne do netrpeljivo bračne. Za ovo posljednje najzaslužniji su Kristina Štebih u izrazito vještoj interpretaciji uloge gazdarice Treze, kao i njezin bračni dvokorak s Nacekom, standardno pouzdanog i na verbalni i gestualni geg spremnog Ivice Mikolaja. Gotovo svaka uloga u ovoj predstavi nosi težinu i svrhu, od djevojaka Melani Počekaj i Samante Grahovec, preko Ive Korunek i Majke Baksa, do Dijane Kirić i Miljenka Jambrovića, zaslužnih za jednu od najboljih scena u predstavi.

Kostimografski i scenografski briljantno opremljena, s pažnjom posvećenom podjednako cjelini kao i detalju, ova međimurska „kronika malog mjesta“ predstava je kakvima se u svojoj ponudi ne mogu pohvaliti ni brojna velika i slavna profesionalna kazališta, dok Štolceri to još uvijek rade, što se iz gledališta sasvim jasno vidi iz bilo kojeg reda, za vlastiti zadovoljstvo i zadovoljstvo svoje mnogobrojne i ne više samo lokalne publike.

V Klubu študentov Lendava smo se na podlagi pozitivnih odzivov tudi letos odločili, da organiziramo dobrodelno prireditev, kjer bomo z izkupičkom pomagali najšibkejšim in pomoči potrebnim.

V preteklosti smo gostili odlične glasbenike, igralce in različne nastopajoče, ki so poskrbeli za dobro voljo in vam pričarali nasmeh na obraz, sedaj pa vam želimo predstaviti tudi nekaj novega.

Letos smo na oder lendavskega kulturnega doma povabili znanega slovenskega igralca, filmskega junaka in STAND-Up komika Ranka Babića, ki se nam bo predstavil s svojo zelo uspešno STAND-UP Komedijo
MOŠKA COPATA!

14. januarja 2017 ob 19. uri, vsi vljudno vabljeni
na dozo smeha in dobrodelnosti!

Prodaja kart bo potekala v Mansardi od 23. 12. 2016 naprej.
 

Vabilo

Spoštovani,
vabimo Vas na

KONCERT ob 20-letnici
PIHALNEGA ORKESTRA
Glasbene šole Lendava,

ki bo v četrtek,
19. januarja 2017, ob 18. uri
v gledališki in koncertni
dvorani v Lendavi.

Kolektiv GŠ Lendava in
ravnateljica Hajnalka Magyar

---

Meghívó

Tisztelettel meghívjuk Önöket a

Lendvai Zeneiskola FÚVÓSZENEKARÁNAK 20 éves jubileuma
alkalmából szervezett HANGVERSENYRE

2017. január 19-én, csütörtökön 18 órakor a lendvai színház-
és hangversenyterembe.

A Zeneiskola Lendva munkaközössége
és Magyar Hajnalka igazgatónő

MEGHÍVÓ

Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.

Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge.

Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.

Kosztolányi Dezső: Ábécé a nyelvről és a lélekről - Magyarul (1927)

---

Tisztelettel és szeretettel meghívjuk önt és kedves ismerőseit

A Magyar Kultúra Napja

alkalmából rendezett ünnepi műsorra, melynek keretében kiosztjuk
a 2017. évi Zala György kulturális nívódíjakat.

A díjkiosztó után a Jégvirág ének című koncert következik, melyben közreműködnek: Herczku Ágnes, Bodrogi Éva, Nikola Parov, Kónya István, Szászvárosi Sándor.

A koncert a BGA Zrt. Magyarság Háza által a Gulág Emlékév keretein belül valósul meg.

A rendezvény 2017. január 21-én 18 órakor kezdődik Lendván a Színház- és Hangversenyteremben.

Jónás könyve

Babits Mihály halálának
75. évfordulója okán (is)

Török Sophie: Kéner Gabriella
Babits Mihály: Báhner Péter

Látvány: Pipei Borbála
Dramaturg: Pásztó András
Rendező: Kaj Ádám

Az előadás játékideje kb. 50 perc.

1938-ben járunk Esztergomban, az előhegyi Babits-villában. Pár hónap telt el Babits gégeműtéte óta, aminek következtében a költő elveszítette hangját. A félholt próféta mellett ott van a gondoskodó feleség, Tanner Ilona, aki Török Sophie néven önálló irodalmi karrierről álmodik. De még a betegség idején is csak férje árnyékában tud létezni, mert a költő az utolsó szó jogán megírja a Jónás könyvét és annak lírikus lezárását, a Jónás imáját. Babits, aki megélte és megénekelte már az első világégést is, most az új háború küszöbén beteg gégéje helyett költőségét teszi a boncasztalra, hogy ha kiszakad ajka, akkor is, de kiáltson Ninive ellen. Hisz a szó a prófétáé, a fegyver meg Istené.

De mi történik, ha az új kor új Jónása nem a lelkiismeretében, hanem a beszédében fogyatékos? Hogyan nyilatkozik meg a költő, ha a versnek nem olvastatnia kell magát, hanem megszólalnia? Ekkor tör elő a feleségből a művész, a jó asszonyból a tanítvány, az első olvasóból az első értelmező.

Babits Mihály művét Török Sophie adja elő, a beteg költővel karöltve, egy különös drámajáték, házastársi rítus keretében, ahol Babits a próféta, Török Sophie pedig a kinyilatkoztató isten. Ketten játsszák el a Jónás könyvét, de többet is megmutatnak a szövegből: hagyják, hogy az allegorikus mű felfedje magát, és helyet kapjon benne mind a történelem, mind magánéletük.

Az előadás létrejöttét az NKA, a Művelődés Háza Esztergom, a Babits Mihály Emlékház, valamint a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium támogatta.

SLIKE IZ PREDSTAVE • KÉPEK AZ ELŐADÁSBÓL

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Kálmán Imre | CIGÁNYPRÍMÁS | operett két felvonásban

Szereplők:
Rácz Pali, a cigányprímás: MIKÓ ISTVÁN, Jászai Mari-díjas
Rácz Laci, a fia: SÖVEGJÁRTÓ ÁRON
Juliska: GESZTHY VERONIKA
Sári, Rácz lánya: BÓDI BARBARA
Gaszton de Szapáry: PÁSZTOR MÁTÉ
Kadó: BREGYÁN PÉTER, Jászai Mari-díjas
Mr. Baltimore: NAGY GÁBOR
San Rozino herceg: CSERE LÁSZLÓ, Jászai Mari-díjas
Szapáry grófnő: HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ, Kossuth-díjas
Fekete Zsiga: KURKÓ J. KRISTÓF
Zsigáné, a felesége: NYÍRŐ BEA



A mese alapjaiban máig aktuális, hiszen miről is szól? Apa is fiú konfliktusáról. Főhőse – Rácz Pál – a világhírű, idősödő cigányprímás, aki azt vallja:”A szív kotta nélkül sírja el a legszebb nótákat!” Szembekerül a fiával Lacival, aki a Zeneakadémián tanul. Ráadásul mindketten ugyanabba a szép, fiatal lányba szerelmesek. Az érdekes történet mellett még az örökzöld slágerekkel is találkozunk.




1912-ben mutatták be Bécsben és egy esztendőre rá, már Budapesten is óriási sikert aratott ez az izgalmas Kálmán operett. A szövegírók olyan történetet óhajtottak kitalálni, ami lehetőséget ad a komponista számára, hogy vérbő, magyaros, „cigányos” muzsikával kápráztathassa el a közönséget.

A mese, alapjaiban, máig aktuális, hiszen miről is szól? Apa és fiú konfliktusáról! Főhőse – Rácz Pál – a világhírű, idősödő cigányprímás, aki azt vallja: „A szív kotta nélkül sírja el a legszebb nótákat!” Így természetesen szembekerül, a már modernebb nézeteket valló Lacival, a Zeneakadémián tanuló fiával. Ráadásul a két nagyszerű muzsikus ugyanabba a szép, fiatal lányba szerelmes. S ha még ez sem elég, egy őrült amerikai milliomos nagy összegű fogadást köt az ugyancsak bolondos herceggel, hogy melyikük tudja kiállítani a világ legjobb zenészét, s e posztra természetesen mindkét Rácz pályázik, sőt, még az idős prímás egykori szerelme, a már őszülő, arisztokrata hölgy is előkerül, hogy tovább bonyolítsa Ráczék históriáját. (Ennek némi valóság alapja is van, ha az egykor oly nagy botrányt kavart Rigó Jancsi és Chimay hercegné kalandjára gondolunk!)

Ehhez a legendához született meg Kálmán magával ragadó muzsikája, melyben olyan örökzöld slágerekkel találkozhatnak majd, mint a „Lári-fári nem kell várni, frissen jó a csók”, „Haccacáré!”, „Az ócska Stradivari”. S mindehhez hozzáadjuk az ötletes, látványos rendezést és a remek szereplőgárdát, (Mikó Istvánnal az élen!) biztosak vagyunk benne, hogy a Cigányprímás – Bécs, Berlin, Párizs és New-York után – a mi közönségünket is meghódítja.

POVEZAVA • KAPCSOLAT: turayidaszinhaz.hu