Szereposztás
(igrajo):
Barinkay - Turpinszky Gippert Béla / Kóbor Tamás/
Domoszlai Sándor
Szaffi - Vörös Edit / Sipos Marianna
Zsupán - Ürmössy Imre
Homonnay - Domoszlai Sándor/ Szélpál Szilveszter
Czipra - Rikker Marika/ Sipos Marianna
Mirabella - Csonka Zsuzsanna
Arsena - Galambos Lilla/ Kiss Diána
Ottokár - Laczó András/ Újvári Gergely/ Kóbor Tamás
Carnero - Bozsó József
Közreműködik a színház tánckara
Rendező (režiser): Bozsó József
Történik
Barinkay birtokán és Bécsben,
a XVIII. század közepén.
Szinopszis
I. felvonás
Az elvadult Barinkay birtok nagy része víz alatt áll.
Ottokár, mindennapi hajnali foglalatosságukra indul. Meg
akarja találni azt a kincset, amit huszonöt évvel ezelőtt
az utolsó temesi basa és Barinkay, az akkori földbirtokos
közösen rejtettek el. A törökök kivonulásakor ugyanis a
velük egy párton levő Barinkaynak menekülnie kellett. A
birtok egy részén Zsupán gazdálkodik, a régi Barinkay vár
környékén pedig cigányok telepedtek meg. Czipra, a
legidősebb cigányasszony a romos vár környékén lakik
leányával, Szaffival. Figyelmezteti is Mirabellát és
Ottokárt, hogy egyszer majd visszajön a földek jogos
tulajdonosa és számon kéri tőlük cselekedeteiket, de ezek
letorkolják a vénasszonyt. Ekkor érkezik Carnero gróf,
császári biztos és hivatalos kísérete, hogy a törököktől
felszabadított földeken visszahelyezze jogaikba a régi
birtokosokat, ebben az esetben az emigrált Barinkay fiát,
Sándort. Őket hozták a csónakosok.
A fiatal Barinkay sok mindennel megpróbálkozott küzdelmes
élete során, de hidegvére és bátorsága sosem hagyta el,
így minden veszélyen győzedelmeskedett.

Két
tanú kell a beiktatáshoz. Az egyik Zsupán, megdöbbenve
veszi tudomásul, hogy szomszédjának fia visszajött, hiszen
annak birtokain eddig ő uraskodott. A kilátástalan
pörösködést már előre szeretné elkerülni, ezért hát
felajánlja az új szomszédnak lánya kezét. Arzénának
azonban titokban már Ottokár a jegyese és a lány azzal a
kifogással odázza el a választ, hogy csak akkor lesz
hajlandó majd a házasságra, ha jövendőbelije előbb címet
és rangot szerez magának, mert az ő férje csak gróf, vagy
legrosszabb esetben báró lehet. A birtokba iktatás másik
tanújául előhívják Cziprát, aki felismeri Barinkayt és
tenyérjóslás ürügye alatt elárulja neki, hogy csak egy
módon juthat az elrejtett kincs nyomára: Ha megnősül -
felesége a nászéjszakán álmondja majd meg, merre kell azt
keresnie. A jóslás alatt ér oda Szaffi, a cigánylány.
Bajt hoz a cigány arra, aki mint ellenség közelít feléje,
de ha valakit barátságba fogad, a bajban mellette áll,
tanáccsal, jótéttel szolgálja.
A cigányok vajdájukká választják Barinkayt, aki most már
mint „cigánybáró” kéri meg újra Arzéna kezét. Ez azonban
kineveti és faképnél hagyja. Barinkay erre most már dacból
is Szaffit mutatja be mint menyasszonyát. A felfuvalkodott
sertéskereskedő és társasága persze felháborodik, hogy
Barinkay Arzéna helyett egy cigánylányt akar feleségül
venni, de semmit sem tehet, csak dühösen fenyegetőzik.
II. felvonás
A régi vár romjai között nászéjszakájuk hajnalán Barinkay
- Czipra és Szaffi útmutatása nyomán - meg is találja az
elrejtett kincset.
Reggel megérkezett Zsupán és kísérete is a várromhoz,
meglátja a rengeteg ékszert, aranyat s most már követeli,
hogy Barinkay ígérete szerint vegye el a lányát. Így a
talált kincs majd az ő családjába kerül. Barinkay nemet
mond, erre Carnero egyszerűen le akar foglalni mindent a
bécsi kincstár számára. Ebből egyre zajosabb vita
kerekedik, amelynek Homonnay gróf és toborzó huszárjainak
megjelenése vet véget. Carnero gróf most a „cigánybárót”
még azzal is megvádolja, hogy csak úgy cigánymódra kelt
egybe Szaffival. Szaffi és Barinkay nem is tagadják.
A pénzsóvár Zsupán semmiképpen nem ismeri el a kincs jogos
tulajdonosának Barinkayt. Aki erre a talált kincset azon
mód felajánlja - a haza javára. Az ifjú asszony
megaláztatása is véget ér. Czipra, a vén cigányasszony
okirattal bizonyítja: Szaffi csupán nevelt lánya,
valójában az utolsó temesi basa rábízott gyermeke s rangja
felér egy hercegnőével. Erre Barinkay megdöbben, nem
tartja magát méltónak ilyen előkelő hölgyhöz és beáll
Homonnay csapatába. A toborzó huszárok ingyen borából
Zsupán és Ottokár is ivott; így ha tetszik, ha nem, nekik
is el kell menniök a katonákkal.
III. felvonás
A bécsi nép diadalünnepséggel várja a csatából győztesen
hazatért katonákat, köztük Barinkayt, a cigánybárót és
hősiesen küzdő magyarjait. A fogadtatási ünnepen jelen van
Carnero társaságában Mirabella is, akiről közben kiderült,
hogy a gróf felesége. Megérkezik Zsupán is
szerezsánjaival, akik szabadcsapatot alakítva, harctéri
vagyonmentés címén a csaták után összeszedtek mindent, ami
csak kezük ügyébe került.
Ő mondja el, hogy Ottokár milyen "vitézül küzdött" a
háborúban. Az ünnepség tetőpontjául vonul be Barinkay,
huszárjai élén. A császárnő kinevezi valóságos báróvá, a
talált kincs jogos tulajdonosává is teszi és egyik
udvarhölgyét, Szaffit szánta neki feleségül. Barinkay
visszautasítja a bárói rangot, mert a győzelmet vitéz
magyarjainak köszönheti. Ő megelégszik a „cigánybáró”
címmel. A talált kincset pedig visszaadja jogos
tulajdonosának, a népnek, amelytől azt annak idején
kizsarolták.
Végül még Szaffit is visszautasítja, mert ő a szegény
cigánylányt szerette, nem pedig a fényes udvarhölgyet.
Mire Szaffi ledobja magáról az udvari díszruhát és ott áll
a régi egyszerű cigánylány, akivel Barinkay boldogan tér
vissza hazájába, hogy katonáival együtt, a visszakapott
kincs segítségével ismét termővé tegyék az elvadult
földeket.
SLIKE IZ PREDSTAVE • KÉPEK AZ ELŐADÁSBÓL
Povezava • Kapcsolat: www.magyar-zenes-szinhaz.hu